“Így lettem én cukrász…”

“Kezdődhetett volna úgy is, hogy oviban habverő volt a jelem, és a nyári szünetekben folyton a nagyi konyhájában gyúrtam a linzert, 6 évesen pedig már repedések nélkül sütöttem macaront. Ehelyett úgy indult, hogy kiskoromban az első dán kuglóf sütést 10 perc után durcásan otthagytam, mert „nem akart sikerülni”, ezért inkább esténként kockacukrot loptam a konyhaablakból, amikor a szüleim nem látták.

Anya nem volt a sütés szerelmese, így édesszájú gyerekként kénytelen voltam magam beállni a konyhapultba. Suli után, délutánonként levettem egy-egy szakácskönyvet a polcról és nekiláttam.

Sosem voltam feltűnően ügyes cukrászpalánta, se precíz és a végletekig kitartó, ezért sokszor a várva várt sikerélmény se jött el. Valami mégis ott tartott éjszakákon át a sütő előtt guggolva, és türelemre intve. Szépen lassan megtanultam, hogy ha a tészta nem akar megkelni, akkor nem kel meg hiába sietnék már. A macaron igenis megreped, ha nem tartom be az összes hőmérsékleti előírást. És ha nem sikerül először, másodszor vagy harmadszor? Akkor majd negyedjére sikerülni fog.

Noha képzőművészeti pályára készültem, valahogyan mégis a csodák földjén, a konyhában találtam meg a második otthonom. Ott, ahol a belga csokoládé forró tejszínnel elegyedve ezernyi színárnyalatot sorakoztat föl, a vaj tésztába hajtogatva millió réteget épít, a cukor pedig hő hatására új külsőt kap.

A cukrászat számomra nemcsak egy szakma, annál sokkal több. Nap, mint nap türelemre és alázatra int. Egy élethosszig tartó tanulási folyamat, és utazás. Furcsán hangozhat, de sok ember lelkét egy szelet süteményen keresztül lehet megismerni és így közelebb kerülni hozzá. Számomra egyfajta belső emigráció, egy olyan világ, amiben elmélyülhetek. Mosolyt csal az arcokra, boldogságot okoz az embereknek.

Egy cukrásznak feladata is van ám. Feladata először is, hogy megtalálja a saját útját, majd ezen keresztül szakmáját mélyítse, erősítse és folyton megújulva a jelen korban tegye értelmezhetővé.

Hát ez az én ars poeticám. ☺

“Mindig is egy olyan sütispultról álmodtam, ahol egyszerre van jelen a nagyi konyhájának tökéletlensége, a francia technológiák eleganciája és az olaszok elbűvölő bohémsága”

Ezt a három összetevőt alapul véve, egy marék saját elképzelést és tapasztalatot hozzáadva, egy csipetet a helyi finomságokból és adottságokból felhasználva alkottam meg a Ribizli Édesműhely Sütijeit.

Ez a sütispult pedig 2020-ban született meg a Lujza és Koriander megnyitásával. Naponta változó kínálatával igyekszik, minden betérő vendégnek a kedvére tenni. Azóta pedig eltelt jó pár év, és a műhely nemcsak rengeteg új sütivel gazdagodott, hanem csodálatos csapattagokkal is. 4 fős kis csapatunk nap, mint nap azon fáradozik, hogy abban a bizonyos sütispultban, a hétvégi szülinapokon, rendezvényeken vagy bármilyen alkalmon, amire tőlünk rendeltek tortát mindig finom, szép és változatos desszertek legyenek.

Ezt az oldalt a készítőjén kívül szeretném megköszönni két bátyámnak, akik nélkül a Ribizli Édesműhely nem valósulhatott volna meg.