Görgess lejjebb

Cukrászt keresünk, teljes állásban!

Ott ahol édesebb a levegő…

A Ribizli Édesműhely sztoriját eredetileg Vácra írtam, de végül Budapesten találtam meg első otthonát 2018-ban. Váci lányként mindig is itt, a kisvárosban képzeltem el magamat, ahol édesebb a levegő, mint máshol, de valamiért az élet úgy terelgetett, hogy a Bartók Béla úton indultam el. Talán ez volt a főpróba, és most indul csak az igazi előadás. A családom egy régóta dédelgetett álma valósul most meg abban a Duna-parti vendégházban, ahova a Ribizli Édesműhellyel is költöztem. A házat Lujza és Koriandernek neveztük el, mert jelen van benne egyfajta mesevilág, amit az életünk során szerzett tudással és utazós élményekkel fűszereztünk meg.

Így lettem én…

Kezdődhetett volna úgy is, hogy az oviban habverő volt a jelem, és a nyári szünetekben folyton a nagyi konyhájában gyúrtam a linzert, 6 évesen meg már repedések nélkül sütöttem macaront. Ehelyett úgy indult, hogy kiskoromban az első dán kuglóf sütést 10 perc után durcásan otthagytam, mert „nem akart sikerülni”, ezért inkább esténként kockacukrot loptam a konyhaablakból, amikor a szüleim nem látták.

Sosem voltam feltűnően ügyes cukrászpalánta, se precíz és kitartó, ezért sokszor a várva várt sikerélmény se jött el. Valami mégis ott tartott éjszakákon át a sütő előtt guggolva, és türelemre intve. A tanulóéveim alatt rá kellett jönnöm, hogy nem az a fontos mekkora tehetséggel születtünk, hanem az, hogy, amink van, abból hogyan építkezünk. Így lettem én valami olyasmi, hogy cukrász.

“…valahogyan mégis a csodák földjén, a konyhában találtam meg a második otthonom.”